Ha egy lenge pillantást vetünk a közösségi média kommentfelületeire, akkor könnyen az a benyomásunk támadhat, hogy a boldog kommentelők egy rendkívüli tudáskészlet birtokában vannak. Lehengerlő magabiztossággal „fejtik ki” megkérdőjelezhetetlen „szaktudásukat”; (ál)tekintélyt parancsoló „kinyilatkoztatásaik” bármilyen kérdésben egyértelműek és vitathatatlanok, cáfolhatatlanok. Ezek a nyelvi beszédaktusok – bár önmagukban is diszfunkcionálisak – egy tágabb jelenség tünetei: a klasszikus, kanonizált tudásellenesség jelei.
A bevezető jellegű előadás empirikus példák és beszédes mikró-esettanulmányok mentén járja körül korunk egyik akut társadalmi problémáját, a tudás- és tudományellenesség kérdéskörét, annak lehetséges okai keresve. A jelenség tágabb kontextusának vázlata után, az előadás az oktatási rendszer, a politika, a klasszikus média és közösségi platformok szerepe mentén tárgyalja a tudomány, tudás és szakértő szerepek változásait, amelyek a kommentelő tömegek lázadásához és tudás relativizálódásához vezettek.